Mi változott tavaly Karácsony óta? 365 nappal ezelőtt, ugyanígy laptop előtt ültem és azt firkáltam, lefele ami, épp aktuális volt. 365 nappal ezelőtt te mit csináltál? Ugye nehéz választ adni a kérdésre, ha őszinte választ akarsz adni magadnak… legalább magadnak válaszolj, hidd, el megéri. Már egy ideje tudatosan figyelgetem, a szociális környezetem. Ki, mit csinál, hogyan reagál? Minél jobban érkezünk vissza a 365 napos körforgásból a kiindulási ponthoz annál nagyobb a baj. Elő tőr valami hiány, szomjúság? Éhség? Az első szembe lévő fal, hogy ezt a hiányt az ez időben szervezett marketing vásárok nem tudják elmulasztani, maximumom elvonni a figyelmet, de attól még ott van.

            Már biztos rohadt idegesítő vagyok, a kérdéseimmel és azzal, hogy a nyugalmas kis komfortzónát piszkálom, amit olyan jól kialakítottál szóval, köszi, hogy idáig elolvastad. Mint mondtam az érdekel engem is, hogy mi változott meg egy év alatt. Több lett az üres tekintet, persze ez nem érvényes ránk, akiknek boldog életük van, de ne legyünk önzők gondoljunk azokra is, akiknek nincs. Lehetséges verzió társadalmilag minden rendben van, anyagi biztonság is megvan nincs ok elégedetlenségre, viszont mi van azokkal, dolgokkal, amiket nem lehet anyagi forrásban mérni? Mert túl „drága” és képtelenség megvásárolni ezért csak is ingyen kapható meg. Elég az utcán végig sétálni és legtöbb ember arcára rá van írva minden érzelme a negatív kisugárzásától még a retinád is kiéghet, annyira éget...

       A folyamatos társadalmi elismerések vadászata, lelkedből egy jó nagydarabot ki tud tépni, s az üresség már ott is van pedig a siker megvolt megkaptál érte mindent, amit anyagiakban ki lehet fejezni, mégis valami hiányzik, pedig van, ki várjon otthon, van, ki mellett felébredj minden reggel, s nem kell, az üres falat nézd, maximum az üres lelki világod. Szőrnyű, hogy milyen lehangoló vagyok nem? Szenteste van, én pedig ilyen dolgokkal fárasztalak, hogy légy őszinte magaddal szemben, de „old school”… örülök, hogy ismerhetek olyanokat is, akiket ez már régóta nem érint, mert hálásak tudnak lenni mindazért, amivel az élet meg ajándékozta őket: egymással az ebből fakadó szeretettel mely erősebb, mint a problémák, melyekkel naponta szembe kell nézni. Most te is vágysz egy ilyen élet után főleg az évnek ezen, szakaszában. Vállald fel magad és lelkivilágod és LÉPJ KI a KOMFORTZÓNÁDBÓL.

        A végére hagytam a leglényegesebbet, mindazt, amire annyi marketinget rá húztak már, hogy képtelenség lenne az egészet végig nézni és olvasni. A jászolról beszélek a lényegről, ami eszköz lett, ugye, hogy nem vesszük észre, hiába van a szemünk előtt. Évtizedek alatt a köret annyit változott már, túl csicsás vagy kevésbé kisebb vagy nagyobb, fényesebb vagy tompább, a jászol ugyan az, nem változott. Hisz miért változzon? Változnia kéne? Ha ebbe is lehetne bele szólásunk biztos, változna milyen jó, hogy nincs. Ma megfogunk, állni a Jászol előtt az egész világon (az időeltolódás most nem számít) egy percre az egész világ találkozik egymással s mindezt egy Jászolnak és az önzetlen szeretetnek köszönhetjük meg melyet ajándékba kaptunk. Kevés ilyen emberi gesztus van, mind találkozhatunk egymással, mindenki ott lesz velünk, akit megismertünk 365 nappal ezelőtt. Itt kell pontot tennem a végére, mert már érzem, hogy ez már engem is meghalad. Köszönöm, hogy az idődből szántál rám annyit, hogy ezt elolvastad, igazi ajándékot kaptam ezzel tőled. A kérdésekre–melyekre nem kaptál választ tőlem, válaszoljon a Jászol egyszerűsége tisztasága és szeretete. Ott találkozunk! LEGYEN AZ ÜNNEPED TELJES!