Őszinteség vagy közömbösség, hitelesség vagy hiteltelenség. Életünk mindennapjai telnek, mindig változik a körülöttünk lévő világ és a világgal mi is - vagy mellette, vagy ellene, vagy azonosulunk vele vagy nem… a döntés a tied, az enyém, mindenkié. Csak az igazán lényeges dolgok maradandók: egy ölelés, egy mosoly, mely örök időre a lelkedbe költözik, és mindenhol azt látod, egy reggeli ébredés a mellett, aki miatt teljesnek érzed magad, mikor a szemébe nézel, az egész életed ott látod ragyogni benne és ... Igen, annyira mély szeretet tör elő a lelkedből, hogy beleremegsz egész testeddel, zavarban vagy önmagad előtt. Túlságosan őszinte érzelmek. Ilyen nincs… egy jászol.

            Mész az utcán, s valaki üldözz, messziről nem látod rendesen, de már érzed, hogy téged követ, megrémülsz, a félelem rögtön előszökken, és magához láncol. Ösztönösen sietni kezdesz, nem számit ki van előtted, félredobod, nem érdekel mibe kerül, de nehogy utolérjen. Ez addig folytatódik, míg már azt sem tudod a város melyik részén vagy és befutsz egy zsákutcába, ahonnan nincs menekvés. A rémülettől már verejtékes vagy és remegsz, mikor utolér az a csúnyaság. Akkor látod meg, hogy az életed üldözött egész végig. A helyzet annyira kellemetlen, hogy nem tudsz mit kezdeni vele, látni mindazt, ami volt és nem tudni azt, hogy mi lesz. Szembesültél önmagaddal és nagyon fáj… egy jászol.

            Egy jászol, ami egyszerű és mégis zavarba ejtő, egy jászol melyben új élet született miattad, miattam, mindenkiért. A világ lenézően tekint e puritán környezetre, nem tud mit kezdeni vele, ezért inkább eladja és árucikké titulálva „gyönyörűen” kibújik a felelősség alól. Valaki azt mondta nekem, hogy a „jászolnál majd mind találkozunk, akárhol is legyünk a világban…” Majd mind találkozunk, gondolj bele ebbe, mikor kimész a városba. A centrumok most mindenhol feldíszítve vannak, a sok árucikk közt megtalálod a jászolt is. Oda mész lősz pár selfit, mert miért is ne… tele posztolod vele a netet, és csókolom, mész tovább. Állj, meg egy pillanatra, időzz el kicsit, gondolj bele, hogy mindenki ott van a jászol előtt, akikhez valami közöd volt az életedben, és merj nagyban gondolkodni. Azok is ott állnak, akiket csak ezután fogsz megismerni. Mind találkozunk ott abban a pontban, az egész életünk. Minden, amit el tudsz képzelni, ott van veled, és még az is, amit nem. Ott van az őszintéség, a közömbösség, a hitelesség, a hiteltelenség... Csak rajtad/rajtam áll, hogy mit hagyok ott és mit viszek magammal tovább… BOLDOG KARÁCSONYT!