A gép forog az Alkotó gondolkodik és motivál.–Madách gondolatát jobban magamévá téve, már régóta forr bennem egy olyan gondolat, mellyel sikeresen sok ellenszenvet, megbotránkozást okozhatok azok életében, akik az elkövetkezendőkben magukra ismernek. Nem titok, hogy már régóta terveim közt volt, ezt a témát kiblogozni erről egy szűk rétegnek tudomása is van, ezért a hitelesség megköveteli, a szellemi adóság lezárását, mígnem a kamat túlságosan megnő. Igen gyakran használjuk a „luxuscikk”–fogalmát olyan tárgyakra, amit adott társadalmi helyzetünk megakadályoz abban, hogy elérhetővé, vagy fogyaszthatóvá váljon számunkra. S ezen a ponton elengedem a többes szám használatát, és kizárólag, hozzád fogok szólni akár elfogadod, akár nem ezt hívják írói szabadságnak, az emojit képzeld oda a végére. Mi a helyzet a gondolkodással? Egyszerű, bonyolult, túl sok időt vesz igénybe? Nem kell, gondolkozz, mert mindig van más, aki megtegye helyetted, neked csak bólogatni kell, és cselekedni más emberek akarata szerint. Jól hangzik ugye? Vagy mégsem akkor miért hagyod, hogy a társadalom befolyásoljon?

„Az önismeret és a józan gondolkodás útja minden ember előtt nyitva áll.”–Hérakleitosz ez a gondolat még jóval i.e.–röl származik, mégis olyan a hangzása, mintha most fogalmazódott volna meg valaki agyában, aki körül nézett és meghúzta a vészcsengőt. A rácsodálkozás a gondolkodás előszobája. Ahhoz, hogy valamin elgondolkodjam, először rá kell, csodálkozzam, ebből aztán megfogalmazódik bennem egy egzisztenciális gondolat, mely fel tudja venni a versenyt az agymosással szemben. Olyan szomorú azt tapasztalni mikor nem mersz másképp vélekedni dolgokról, mint ahogy azt elvárják, az egyéniséged nem tud kibontakozni és nyilvánvalóvá lenni pedig benned vagy csak lehet, hogy már te sem tudsz róla semmit. Nem akarok Nietzschéhez hasonló módon fogalmazni s kimondani „Gondolkodni luxus” nyilván ő mást mondott, de számomra egy ilyen hangulatot teremt cím, amit bátorkodtam a cikknek adni.

„Gondolkodom, tehát vagyok”–Descartes híres mondása szerintem mindenki számára ismert, ebből kiindulva elmondható, hogy gondolkodás egy alapvető szükséglet igen jól olvasod a Maslow piramis legallján van a helye, a realitás az, hogy igazából rá sem kerül, mert a sok klisé nem enged neki helyet. Ez csalódottsággal tölt el. Miért kell egy ilyen felszínes személytelen világban élni melyet mi magunk hoztunk létre? Az emberi beszélgetéseink felszínessé és közömbössé váltak. Emlékszel mikor beszélgettél valakivel utoljára úgy, hogy az nem pénzről a panaszkodásról, és az önmarcangolásról szólt? Ha igen akkor te boldogabb vagy annál, rétegnél, akik napi szinten ezt művelik és nem hajlandók ezen változtatni. „A tömegnek fogalma sincs, mi helyes, mi nem.”–Szókratész ismét egy porosodó gondolat mely 2019 társadalmára sajnos igaz. Erős ezt mondani, de ma már az ember nem sokban különbözik egy papagájtól, hisz a papagáj azokat a szavakat-mondatokat mondja, ismételi folyamatosan, amit a gazdája megtanít és hallani akar. Mit csinál, ma az ember dettó ugyanazt folyamatosan azt mondogatja, ismételgeti amit „gazdája” megtanított és belé nevelt sikeresen létrejött az emberben a „papagájmentalitás”. Huh, ezt még leírni borzasztó hát még neked elolvasni.

„Felszín és homály, cukormáz és pompa, a való világ mocska beragadt a torkomba, kiüvölteném néha, de nincs kinek, ha a lényeget a nép nem érti meg.”–Punnany Massif. Ismét vissza térek a posztmodern „gondolkodásba” nem mintha eddig nem ezt tettem volna az, hogy mi a lényeg egyénekre levezetve mindenkinek más. A mozgásról elmondható, hogy fontos részét képezi az egyén életének, és az agy „mozgatása”? Mennyire számít fontosnak? Legalább naponta egy fél órát foglalkozol e olyan tevekénységgel mely az általános műveltséget fejleszti? Sosem késő elkezdeni a tudás hatalom és felelősség ne akarj mindig „boldog tudatlan” maradni. Eddig akárhányszor írtam valamit mindig kiemeltem az olvasás fontosságát, ezért most nem szeretném magam ismételni, de attól még fontos. „Amilyen kedvem van, olyan ruhát veszek fel…”–Punnany Massif a kedv sokszor befolyásol és nem mindig a helyes irányba vezet. Szeretném, ha gondolkodnál, vagyis meg tud különböztetni azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Tudom, nem egyszerű, amit kérek, de nem lehetetlen, az élet túl szép ahhoz, hogy egy helybe állj, és ne csinálj semmit. Ezt is tapasztalom, hogy a technika sikeresen átvette az uralmat az emberi elme fölött, ezt a legkönnyebb elhinni, mindent, amit a telefonon keresztül észlelsz, pedig még az sem mondható el, hogy legalább a fele igaz és valóságos lenne. Ha a pénzt tudod használni, akkor a szolgád, ha nem tudod használni, akkor az urad. Napjainkban igaz ez a digitális eszközökre is telefonon keresztül tekinteni a világra nem biztos, hogy valóságos, a túlzott digitalizációval is ez a helyzet, ha tudod használni a szolgád, ha nem akkor az urad. Mi miért van? Te a telefonért vagy fordítva? Velem is megtörténik, hogy néha túlságosan is a digitális világ beszippant, ilyenkor felteszem a kérdés, biztos így van minden, ahogy itt látom? Sok esetben köze sincs a valósághoz. Gondolkodni kell, az ilyen esetek megoldása érdekében, valahogy a dolgok mögé kell látni, az egészet kell megvizsgálni és nem csak a részletekben leragadni.

„A gondolkodás néven értem mindazt, ami önmagunknak tudatában lévén bennünk van, amennyiben tudunk róluk.”–Descartes. Szerintem elménk gondolatvilága mindig új dolgokat hozz, létre bennünk van, a felszín alatt ott lapul mindaz, ami kellő változást hozhat az életembe. Ki merem engedni a nyulat a cilinderből? Vagy egyáltalán megtaláltam már a cilindert? Ahhoz, hogy teljes életet éljek, nem hazudhatok, tovább magamnak akárhogy ne zavarjon, hogy őszinte vagy az sem, hogy kimered mondani azt, amit más nem. A társadalom ettől rosszul van, tudom, de még mindig jobb, mint a sorban állni és bólogatni. Annyi jó gondolat van az agyunkban mely pozitív változást hozhat mégis félsz megtenni azt a lépést mellyel elindíthatod a folyamatot.

"Most kedvem lenne írni még valami mást is, ha nem tenne lustává a kedvtelenség, látván, hogy mennyire kevesen vannak a világon, kik hajlandók elolvasni írásaimat”–Descartes, mivel az olvasás nem „trendi” ezért az írás is idejét múlt. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a cikkel bele taposok a komfortzónába, mert mind csak olyan dolgokról beszéltem, amiről nem szeretsz hallani, ami nem menő vagy nem elég hedonista ahhoz, hogy valamit megmozgasson benned. Kérdés még előttem az is, hogy hány ember olvassa végig, erre reális választ nem tudok adni, csak feltételezem, hogy minél többen. Úgy fair, ha már Madáchhal kezdtem vele is fejezzem be: Ember gondolkodj és lépj ki felszínes világodból…